Marmonkanna

Ma kiderült, hogy van N exének cégénél egy tök jó kis állás, nem csak hátszelem lett volna, de nekem teremtették a feladatot, gondoltak is rám, bár érdekes lett volna annál a nőnél dolgozni, aki elől minden erőnkkel titkoljuk, hogy együtt vagyunk.

Meg hát kevesebb mint fele pénzért nem megyek el oda dolgozni. Majd ha milliomos pasim lesz és úri passziót keresek :)

Most láttam, hogy megszűnt a szakközépiskola, ahová jártam - jó, tudtam, hogy megtörténik, de elsiklottam az időpont felett -, oszt nézem, hogy a másik suli, ahová beolvadtak, átvette a matektanárt. Talán elég, ha annyit mondok a tanárnőről, hogy a szerenádon éreztem először úgy, hogy nem egy szörnyella.

Valami rohadtul nem klappol velem, olyan vagyok, mint akit agyonvertek, alig tudom nyitva tartani a szememet, fáj a fejem, mintha fizetnének érte, ma még a szex is fájt, de rohadtul, nem kérem ezt az életet, köszönöm.

Annyira, de annyira kurva jó érzés, amikor az a kolléga, aki helyett mindig, mindent bevállalok, különben hisztizik, egyszer csak a hátam mögött bejelenti, hogy akkor megy szabadságra, amikor én is akartam - és ezt tavaly már közöltem is. Egyébként a harmadik kollégánk is akkor akart.

Hogy miért nem szül farfekvéses sünt az ilyen geci állat, de tényleg???

B-vel egyre gyakrabban csúszunk bele az itt fáj-ott fáj-húzódik-nyom-puffad témakörbe, remélem, azért egy idősek otthonába kerülünk majd, ha így folytatjuk, záros határidőn belül.

De a hülye tudatalattim persze működik, azt álmodtam, hogy Z búcsúzáskor mintegy véletlenül odébb fordítja a fejét és hirtelen már szájon is pusziljuk egymást, aminek a végén megkérdezte, hogy mégis, mit akarok én tőle?

Amire én, az igazsághoz még álmomban is híven, azt feleltem, hogy fogalmam sincs.

Na jó, persze, hogy érdekel, hogy csókol, szerintem ez normális.

De azért igyekszem elkerülni, hogy mással smároljak N-en kívül, ez egyszer (na jó, kétszer) igen nagy fájdalmat okozott már neki.

Annyira szép hetünk volt N-nel, mint a mesében, minden nap találkoztunk, kétnaponta itt is aludt lelkesen, mentünk kiállításra, fagyizni, harcművészeket lesni, csak aztán visszaért külföldről az exe. Ő meg megy a tanyára, és most nemigen tudok kimenni hozzá.

Na ja, az álmok is véget érnek.

Oké, bevallom, imádom a valóságshow-kat, meg a tehetségkutatókat is, de az, hogy az uccsó háromba a zsűri SMS-gyűjtő céllal betolta Talán Attilát, aki egy hang nélküli emós kis geci, azt igazán kikérem magamnak. És ezzel a fent említett ugyanaz lett, mint Gáspár Laci (!) pár évvel ezelőtt, az Év férfihangja. Grrr.

Mondjuk igazából mindegy, én a Szakos Andinak drukkolok, lehet nekem a Radics Gigi a Whitney Houston is, ha egyszer unom és még meg sem tud ríkatni.

Köszönöm, hogy figyeltetek a kitérőmre.

N exe elutazott külföldre, szóval most minden nap találkozunk, minden másnap itt is aludt, ennek kábé itt a vége, mert holnap és holnapután még van programunk, utána viszont hazajön az ex, én meg jövő héten korán járok dolgozni, de ő meg amúgy is a tanyán lesz, aztán megy külföldre. Úgyhogy egy ilyen szép, hosszú mondatot összefoglalva: igyekszem gyűjteni az élményeket.

Még azokat is, hogy tegnap egy engem nem érdeklő II. világháborús filmet nézett, én meg szépen olvasgattam mellette a ponyvámat, mondta is, hogy milyen kedves családi programot tartunk.

Elbaszhatok sok kaját, de azt azért tanúkkal tudom bizonyítani, hogy a rakott krumpli koronázatlan királynője én vagyok, nem más.

Gondolom, nem lenne hátrány, ha nem pont kétnaponta jutna eszembe bevenni a fogamzásgátlót.

Wyc is bejelentkezett tegnap este, már nagyon hiányzott, imádom a megengedő bölcsességét. Bár azt állítja, hogy nem ő vonja le a következtetéseket, hanem én, de töprengésre kényszerítve rávezet a dolgok nyitjára.

Na mindegy is, azzal bocsátott utamra, hogy magamra hallgassak, mert elég okos vagyok hozzá (hö).

Ám mégsem tart teljesen okosnak, mert kompletten kikelt magából, hogy antibébit szedek, ahelyett, hogy spirált használnék. De ezen túlléptünk azért.

Tegnap befutott N, főzött, jött a tesóm is, meg áthívtuk K-t és fél háromig elbulizgattunk. Jó volt, csak szarul ne lettem volna reggel....

Egyébként meg egy szem normális pasit nem ismerek a környezetemben - na jó, a barátnőim azért már találtak megfelelőt -, ezért aztán most sem értem, hogy Z hol nagyon kedves, hol meg olyan kimért, mint két gramm só.

No mindegy, szerintem negyven fölött leszokom arról, hogy megfejtsem őket. De az még odébb van.

N beszaladt ma hozzám, meglepődött, hogy már itthon vagyok meló után, de jött. Elszívtunk egy cigit, ölelgetett, puszilgatott, aztán továbbállt. Az exe elhúzott külföldre egy hétre, szóval N azt ígérte, találkozunk hétfőn, kedden, szerdán és így tovább.

Hiszem, ha látom. De azért jó lenne.

Azt mondta, szombaton semmit nem csinál, szóval joggal gondolhattam, hogy velem lesz. De persze nem. Péntek este színház, iszonyú jól éreztük magunkat mindketten, majd szombat reggel tízkor el kellett mennie. És bár este csak filmet nézett, mégsem jött velem koncertre. Tudom, hogy szeret. De azért ez így csak nem jó, ha mondom.

(B., F., tudom, ti már eddig is mondtátok :P :D :*)

Baszki, kurvára örültem, hogy N itt volt és iszonyat jól éreztem magam, de nem mondom, hogy nem jutott gyakran eszembe Z, aki az ő tökéletes ellentéte.

NEM akarok újabb és újabb problémahalmazokat, na!!!!

HP üzemmód kikapcs.

Megérkezett N, hozott gyönyörű tulipánokat, meg csokit, szóval tudta, hogy szorul. Elújságoltam neki a nősemberes-távkapcsolatos teóriámat, bólogatott, mondta, hogy megérti, teljesen igazam van, hogy behisztiztem és igyekszik a jövőben elkerülni azt, hogy sárkány legyek miatta. Meg hogy mennyire örült, amikor tegnap végre mosolyogni hallotta a hangomat a telefonban. Ezek szerint képes vagyok ilyesmire. Kértem, hogy legközelebb hívjon sokszor, engem ez nem zavar, sőt.

Igen, tudom, hogy a szex utáni hormontobzódás sok mindent elfeledtet, de legalábbis kicsinyít. Mindenesetre meglátjuk, mi lesz, azt mondta a vak is.

A tunikaméretű ruhácskám miatt tegnap központi kérdés lett a bugyim, Z azt tanácsolta, fel se vegyek ilyesmit, ha egyszer úgyis kilátszik, mikor lehajolok, aztán a nagyimnak bizonygatnom kellett, hogy a tanga igenis tisztességes viselet és ezek után Z előállt azzal, hogy annyit beszélek róla, hogy lassan kíváncsi lesz (nem is beszéltem róla sokat!). Azt feleltem, ne legyen kíváncsi, mindkettőnknek jobb lesz így.

Ő meg azt válaszolta, hogy én tematizáltam a bugyim köré az estét - bár inkább vidámnak tűnt, mintsem felháborodottnak.

Aztán kisegített az autóból, hogy ne villantsak egy igen celebeset.

N olyan jól felhívott este, ahogy ígérte, hogy sehogy. Jó, mondjuk kétszer beszéltünk már, úgyhogy annyira nem vagyok morcos, de mégis, na.